Sziasztok!

17 éves vagyok és augusztus végén jelentkezett nálam zsibbadás. Először a derekam zsibbadt el, fura érzés volt ahogy a pólóm hozzám ért. De hát miért gondoltam volna bármi rosszra, aznap tornáztam és gondoltam biztos meghúztam valamimet. Aztán ez a zsibbadás lassanként kiterjedt az egész testemre kivéve nyaktól felfele. Az elején vártam, ugyan szóltam a körülöttem lévőknek hogy zsibbadok, de mint én magam is mindenki abból indult ki hogy még fiatal szervezet vagyok, lehet magától elmúlik. De nem múlt, elmentünk egy gyermekorvoshoz akihez mindig is vittek a szüleim ha bármi bajom volt. Ő azt mondta lehet hogy ion kimerülés. Írt fel vitaminokat, de hát csak nem lettem jobban. Eltelt egy hét. A zsibbadás egyre csak erősödött, már úgy feküdtem le esténként hogy elgondolkodtam hogy amikor fel kelek nem e leszek már megbénulva. Aztán elmentünk a Heimpal gyermek kórházba ahol vettek vért, de a vérképemmel semmi baj nem volt. Aztán bent tartottak és felkerültem a neurológiára, ahol úgy kezeltek mint egy iskola kerülő lázadó kamaszt (ez már az utolsó hét volt iskola előtt) és nem vettek komolyan. A Viziteken kinevettek és nevetség tárgyává tettek csak mert nem tudtam becsukott szemmel, himnuszt szavalva, egyenesen, lábujjhegyen elmenni a falig. Egy doktornő javasolt képalkotó vizsgálatot, de őt mindig lehurrogta az osztályvezető orvos hogy nincs olyan tünetem ami indokolná. Időközben egyébként továbbra is romlott az állapotom. Olyannak éreztem a testem mint egy farönk, nem éreztem min fekszem, hol ér hozzám a matrac meg ilyenek. A járásom leromlott, nem éreztem mennyire van nyújtva a lábam vagy hajlítva ráadásul kötöttnek éreztem a térdemet és a csípőmet is. Elküldtek gyógytornára ahol bicikliznem kellett. Aztán már egyre inkább nyűg lettem a számukra mert nem tudtak mit kezdeni velem. Az orvosok pedig passzoltak át egymásnak. Azt mondták hogy ez az egész csakis lelki eredetű lehet és hogy járjak pszichológushoz, már ott az osztályon is elküldtek, aki újra és újra csak azt mondta hogy tök pozitívan állok az egészhez. Ezáltal végképp nem értettük hogy akkor miért is lehet lelki? Aztán eljutottunk arra a szintre hogy elküldtek MR-re ahol valóban találtak gócokat, de nem lett tiszta a kép így csak sclerosis multiplex gyanúval "kezeltek", haza küldtek hogy a panaszaim talán majd maguktól elmúlnak.
Szerencsére igazuk lett, igaz nem egyik napról a másikra, meg jelentkezett olyan is hogy ha lehajtottam a fejem akkor a teljes testem elzsibbadt, de szerencsére jelenleg tünet mentes vagyok.
Aztán november 17-én meglett ismételve az MR-vizsgálat, aminek az eredményét csak tegnap kaptuk készhez. A doktornő jövőhét péntekre rendelt vissza de az MR- eredményben leírják hogy találtak 4 nagyobb gócot amik közül három aktív és egy kapcsolatban van a jobb látó idegekkel. Ezek a gócok pedig megfelelnek az sm-nek. Rajtuk kívül pedig több apróbb csomókat is találtak. Több webhelyen is utána olvasgattam hogy mi is az az sm, és hogy mivel jár. De ezek mind orvosok leírásai voltak, nem pedig olyanoké akik ezzel élnek együtt. Így kíváncsi lennék a véleményeitekre, meg esetleg tanácsaitokra!
És egy picit attól is félek nehogy megvezessen a doktornő(itt gondolok pl. lejjebb leírt "izomlazító egyenes út a tolószékhez" dolgokra), eléggé elvesztettem a hitem feléjük. 

Előre is Köszönöm a válaszokat!
Iza