Tök sötét vagy. A reformáció ugye 501 éve kezdődött, vagyis 1517-ben. 

 

"Második rész

A halálbüntetés története Magyarországon

Magyarországon a feudalizmus korában – hasonlóan Európához – a bűncselekményekkel kapcsolatos jogi szabályozás (amelynek érvényesítése ekkor még elválaszthatatlanul keveredett magánjogi elemekkel) kétszintű volt. A legfontosabb deliktumok büntetését írott jogforrások (döntően törvények, azaz dekrétumok) tartalmazták, ám ezek köre meglehetősen szűk volt: ide döntően csak a hűtlenségi és a nagyobb hatalmaskodási esetek tartoztak. A leggyakrabban elkövetett nyilvános (mai szóval köztörvényes) bűncselekmények viszont nem számítottak ezek közé, mivel önmagukban az állam alapjait (rendkívüli esetektől eltekintve) nem veszélyeztették, azok tehát nem igényelték az országos és írott szabályozást. Emiatt a hétköznapi bűntetteket szokásjogilag és/vagy statuálisan szankcionálták, és a halálos ítélet előírása, illetve kiszabása is nagy mértékben függött a városi magistratus, a pallosjoggal rendelkező földesúr, illetve az ítélkező bíró jogilag kevéssé korlátozott önkényétől. Ez a korszak a jogbizonytalanság korszaka volt, amelyet csak fokozott, hogy a XIII. századig „próbák”, a XV. századig pedig párbajok, továbbá egészen a XVIII. századig eskük alapján dőltek el a büntetőügyek. A jogi rendszertelenséget Werbőczy Hármaskönyve sem tudta megszüntetni, és viszonylagos kiszámíthatóságot az írott jog is csak az 1723-as III. Károly-féle igazságügyi reformmal kapott. Ezt követően a jog fokozatosan humanizálódott, melyet jelez a boszorkányság üldözését megtiltó Mária Terézia és a halálbüntetést eltörlő (valamint kegyelmi jogával intenzív módon élő) II. József fellépése is, de ugyancsak e folyamathoz lehet sorolni az 1795-re elkészített „Codex de delictis eorumque poenis” című elaborátumot, valamint az 1843-as Deák-féle anyagi jogi büntetőtervezetet is. Ebből (az összes korábbi egységes Btk.-javaslathoz hasonlóan) ugyan sohasem lett törvény, ám a következő évtizedek büntetőjogi gyakorlatát alapvetően befolyásolta. A javaslat a halálbüntetés köztörvényes bűncselekmények esetében való alkalmazását (először a magyar jogtörténetben, nem számítva ide a gyakorlatban kevéssé érvényesülő és amúgy is csak néhány éven át hatályos Sanctio Criminalis Josephinát) teljes egészében megtiltotta volna, és helyette az „örökfogság” intézményét vezette volna be. Ehhez a tervezethez képest az 1878-ban elfogadott első magyar Btk., az ún. „Csemegi-kódex” némi visszalépést jelentett, két esetben ugyanis („előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság”, illetve „a király meggyilkolása, szándékos megölése vagy ezek kísérlete”) alternatív szankcióként lehetővé tette a halálbüntetés alkalmazását. A magyar büntetéskiszabási gyakorlat ezen szankció tekintetében azonban még ennél is visszafogottabb maradt, és az I. világháborúig alig több mint száz esetben élt a halálbüntetés alkalmazásának lehetőségével, a kivégzések száma pedig ebben az időszakban a királyi kegyelmek miatt mindössze néhány tucat volt."

 

https://www.ajk.elte.hu/file/AJKDI_TothZoltan_tez.pdf

 

Szent István törvényei:

 

I/16. A kard kirántásáról

Hogy minden tekintetben erõs és sértetlen béke honoljon mind az idõsebbek, mind a fiatalabbak között, bármilyen jogállásúak legyenek is, teljességgel megtiltjuk, hogy valaki másnak a bántalmazására kardot rántson. Ha ezt a jövõben vakmerõségétõl ösztönöztetve megkísérelné, ugyanazzal a karddal öljék meg.

 

II/2. A királyi adományok öröklõirõl

Hozzájárultunk tehát az egész szenátus (azon) kéréséhez, hogy mindenki szabadon rendelkezzék mind a saját (öröklött) vagyona, mind a királytól nyert adományok felett, míg él - kivéve ami püspökséghez és ispánsághoz tartozik -, és halála után fiai hasonló tulajdonjoggal örököljenek. És senkinek se kelljen valamely vétek miatt birtokainak pusztulását szenvednie, kivéve ha a király halálára vagy az ország elárulására összeesküvést szõtt, vagy idegen országba menekült; ekkor ugyanis javai a király birtokába jussanak. De ha valakirõl törvényesen megállapítást nyert, hogy a király halálára, vagy a királyság elárulására törekedett, az ilyen halálos ítélet alá essék, javai azonban változatlanul szálljanak át ártatlan gyermekeire, akik bántódás nélkül maradjanak.

 

II/

6. A rabszolgák tolvajlásáról

Ha valaki a rabszolgák közül lopást követ el, elsõ esetben adja vissza a lopott dolgot és orrát, ha tudja, váltsa meg öt tinóval, ha pedig nem tudja, vágják le azt.

Ha orra levágása után ismét lopást követ el, füleit váltsa meg öt tinóval, ha tudja, ha pedig nem, vágják le azokat. Ha pedig harmadszor is lopást követ el, életét veszítse.

 

II/7. A szabadok tolvajlásáról

Ha valaki a szabadok közül lopást követ el, úgy határoztunk, hogy eme törvény szerint adjon elégtételt: ha elõször, váltsa meg magát, ha tudja; ha pedig nem tudja, adják el. Ha pedig eladása után is lopást követ el, a rabszolgákról szóló törvény szerint bûnhõdjék.

Úgyszintén

Ha másodszor (követ el lopást szabad ember), hasonló törvény alá essék; ha pedig harmadszor is, élete vesztésével bûnhõdjék.

 

II/12. A kard (-rántás) büntetésérõl

Ha valaki karddal embert öl, ugyanazon karddal öljék meg õt.

 

II/19. Az ispánok álnokságáról

Ha valaki álnokságból azt mondja valamely ispánnak vagy más hû személynek: "Hallottam a királyt a te vesztedre szólni", és ez rábizonyul, vesszen el.

 

És ezek csak a királyi törvények, volt mindenféle egyéb egyházi és helyi ítélkezés, ahol a bőséggel osztották a halálbüntetést.

 

Zoli