Litauszky István
ROMKERT ESTE HATKOR
Az évek ledőlt oszlopán
legendás, álmos fény parázslik.
Szoborba dermedt kőmagány
fújja itt néma harsonáit.
Billegve kövér, zöld gyepen
jóemberek galambocskái
példázzák: hasznos türelem
morzsányi irgalomra várni.
Ki élt valaha s még mozog,
itt mereng piros kerti székben.
Nézi, hogy arany kukacok
lyukat rágnak az esti égen.
Övé a kert, hol béke van,
hol, tudja, dísz csupán a rom,
s a feszes sás közt vékonyan
csak víz csobog, nem fájdalom.
Magánbeszéd [75.]