Litauszky István
ŐSZI STRÓFÁK
Egy légy a falról fáradtan lehull.
Ki felkapná, a smaragd-hátú gyík
vak odvában napfényről álmodik.
A szemétdombon ócska vasfazék
apró nesszel pattogja el zománcát,
mely szürke-kék, mint fenn az őszi ég.
Egy tyúk biceg a síma úton át,
kihímezni a finom út porát.
Gyárkémények bodor homálya száll.
Kis utca-lámpák gyöngyházszín sora
olcsó ékszer a bársony homályon.
A Hold merengve néz körül a tájon:
elmúlt a nyár, de tél nem lesz soha.
Magánbeszéd [11.]