Lipcsey Emőke

 

 

HANGOKKÁ IZZIK

 

mindent úgy tegyél

mintha az első

vagy az utolsó alkalom lenne az;

amikor világítanak a felhők

mikor a levegő szikrát szór

mikor beleájulsz a ragyogásba

mikor megsemmisít az első mozdulat

mikor az, ami te voltál, valami mást jelent

        mindent úgy tegyél

        mintha először vagy utoljára tennéd

mikor az első mozdulat után minden mozdulat

azt a ragyogást jelenti

melybe beleájulsz ha megérint.

mintha először vagy utoljára tennéd

mikor hangokká izzik minden mozdulat

hogy kitárja azt ami akkor létezett

mikor létezni fog legbelül.

hangokká izzik minden mozdulat

hogy szárnyát lebbentse minden pillangó

csillogó bogár

hogy megismerd a virágok illatát;

ez rózsa az jázmin ez kakukkfű

hogy ne legyen hiába a símogatás

hogy érezz minden kavicsot a lábad alatt

mikor lépkedsz az úton

hogy csillagok sziporkázzanak ágyékodban

ha magasba emeled tekinteted,

hogy tenyereddel érezd mi sötét mi világos.

mindent úgy tegyél

mintha először vagy utoljára tennéd

mikor felemeled a kezed

mikor az első mozdulat után

minden mozdulat azt a ragyogást jelenti

melybe beleájulsz ha megérint.

 

 

Agria. 2014. tavasz [11.]