Lipcsei Márta

 

 

A BARLANG TITKAI

 

A titkok barlangjai

körbezárnak

konokul

s megadod

magad.

 

Roppant fények

kövülve időznek

s a gondtól ébren

csillagokat kérdve

lazult idegszálak

élettért kívánnak.

 

Lelkem bozótjai

távolodóban

az alkonyi ég

aranyporát szórják.

 

Fél kezemben a

csillagok

ereimben a

hétköznapok

én emberi

örök űzött

a nyugalom

világbölcse

beért mezők

jövőtlen jövője

nézek mások

szemével

hogy lássam

magam

s elönt a

szív-csoda

ámulat.

 

 

Csillagközi

utazás [79.]