Létay Lajos

 

 

EGGYÉFORT TENYEREK

 

Mint ahogy összeillik két tenyér

és egymást szorosan fedi,

nem te vagy Te és én se vagyok Én,

vagyunk Egytest halmai, völgyei.

 

Én így szeretlek: s lásd, ez tán elég,

hogy megérezd benne a lényeget,

nem kell rá szó, a hangtalan beszéd

több nekem és tudom, hogy több Neked

 

minden szónál: eggyéforrt tenyerek

vagyunk és ezt sohse tépheti szét

semmi. A Sors örökre összetett

s rajtunk tartja varázslatos kezét.

 

 

Hozzád szóló szavak [38.]