Talán érdemes lehet rámenned a Marillion-topikra http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9011966 , az utóbbi 2-3 évben eléggé kiveséztük ezt a Hogarth-dolgot (max úgy kéttucatnyi egymásutáni hozzászólásról van szó, szóval nem annyira időrabló dolog).

Szerintem egyébként aki nem tud megbarátkozni egy bandának sem az utóbbi majd harminc évével, sem az abból szervesen képződött jelenével, az a jelen egy koncertjén ne várjon csodát...    

Hogarth (koncerteken) már elég régóta ilyen, amit én amúgy semmiképp nem affektálósnak mondanék, inkább hogy a maga igen sajátos stílusában, néha akár ripacskodva és bohóckodva, de show-t csinál - lásd: Theatre Tour -, és mindezt vérprofi módon (számomra amúgy mindig igen szórakoztatóan). Nem éreztem most sem, hogy hamis lenne, igaz, nem is énekeltem soha kórusban. 

A koncert eleji kiakadását mondjuk én sem tudtam hova tenni, az nem nézett ki jól, és szerintem arról lehet szó, hogy nem tudja megérteni azt, hogy sokan a koncertet végigvideózzák ahelyett, hogy élveznék (mondjuk ezt én sem értettem soha). Ezzel nap mint nap szembesül, túlságosan magára veszi, bassza a csőrit, aztán pont Budapesten betelik a pohár. Hogarth tipikusan (sőt sztereotipikusan) művész, azaz érzékeny, szeszélyes és öntörvényű, legalábbis ami nekem lejön az igazi énjéről. Ámde tehetségben és kvalitásokban is olyan, mint a nagy művészek; talán mert az is.