Így igaz, de ...
De rögtön bajba kerülhetnek, ha - nem emlékezvén a megtett út nyomvonalára, jellemző pontjaira - elkezdenek körbe-körbe járni, amire csak ráerősít a megvilágítás romlása.

OFF
Én a '60-as évek végén egy csöpörésző esővel kísért fél éjszakát töltöttem el a Pilisben.
A Kő-hegyi Turistaházhoz kellett volna feljutnom Pomázról, de Y-elágazásnál - a balos elhajlásom okán - nem jobbra, hanem balra mentem tovább. Este fél kilenckor már tudtam, hogy rossz helyen vagyok, ugyanis akkorra kellett volna megérkeznem a turistaházhoz. Tíz órára kikötöttem az akkori nevén Ságvári Endre Turistaháznál, ahol igencsak furcsállották, hogy miért megyek tovább?
Szóval, megkerestem azt a fát, amely mellett kijöttem a makadámútra, ha más nem megy, akkor visszajuthassak Pomázra alapon. Közben elállt az eső, de minden csurom vizes volt. Így se leülni, se lefeküdni nem volt módom. Már eldöntöttem, hogy megvárom a pirkadatot, hogy valamit lássak is, de azért gyalogoltam tovább. A fák között nem is volt különösebb gond, mert a szem megszokva a sötétet észreveszi a jelzés fehér alapját. Térképem, lámpám nem volt csak gyufám, az is csak azért, mert a pipához kellett. Gond akkor akadt, amikor egy-egy tisztásra értem. Ott a nagy fű nem út, a kis fű út volt az irányadó.
És ...
És pont éjfélkor észrevettem egy furcsának tűnő képződményt, egy ferde élű valamit. Odamentem. Egy emeletes épület, kis ajtóval, több fénylő, egy vaksötét ablakkal. (Az volt nyitva.) Néhány pad, meg egy csendben maradó kutya volt még ott. De se a kopogásra, se a dörömbölésre nem reagált senki, semmi. Az vaksötét ablak alatt elkiáltottam magam: Ez a Kő-hegy Turistaház? Rövid idő múlva, vidám röhögéssel kísérve a képembe világítottak a társaim egy erős kézilámpával. Tehát megérkeztem, jókora kitérővel. De még egy társunk hiányzott. Ha érdekli a társaságot, elmesélem az ő megérkezését is.

ON