Székely János

   

   Feladat

 

Lemondani és fejet hajtani 

Egy sértett asszony oldalán, aki 

Azon tűnődik és munkál örökkön, 

Hogy ostorozzon jobban, hogy gyötörjön; 

Ki minden jóra rásüti, hogy vétek,

 Ki fél s nem ért, kit félek s nem értek; 

Egy nő mellett, ki másra vágyik - többre - 

S nincs tehetsége semmi az örömre, 

S a fájdalom jogából mit sem enged, 

S fájdít, ha fáj, és szenvedtet, ha szenved; 

Ki igazamat sosem látta be,

 Mert igazát szegezte ellene, 

Míg védhetetlen vádjai alatt 

Meggyűlöltem magát az Igazat; 

Egy nő mellett, kinek hóhéra lettem, 

Ki tönkretett, kit én is tönkretettem, 

S most úgy sajnáljuk és emésztjük egymást,

 Mint élő bűnjelt, izzó szemrehányást; 

Egy nő mellett, kit mindenekfelett 

Gyűlölöhetnék és mégis szeretek, 

S a vágy, amelyen büszkeségem ég el,

 Úgy hozzáláncol sajgó kötelével, 

Hogy álmomban sem szabadulhatok; 

Mellette, kivel élni nem tudok, 

De aki nélkül elvesznék azonnal; 

Ki bűntudattal büntet és iszonnyal, 

Mert szemem láttán pusztul el miattam; 

Kinek, amim volt, tékozolva adtam,

 Most mégis rág, és sírva szegezi le, 

Hogy koldus lett, hogy nincsen semmije; 

Aki kifosztott, és akit kifosztok,

 Kivel napjaim külön kicsi poklok,

 De aki mellett egy-egy ritka percben 

Haláltalanná, teljessé növekszem; 

Mellette, ki - bár félem és gyalázom - 

Egyedül méltó hozzám a világon, 

Mellette élni, egy fedél alatt: 

Ez most a tét és ez a feladat.