Lutra
2018.11.24
|
|
0 0
94960
|
Egyed Emese
Terra Australis Incognita
Emlékezni még nem tudhatsz. Ha bejárod lombosmoha-perceinket, borzongásod elsimítja hódűnéit a vágynak. Visszavered, mint hó a napsugarat, a régi örömöt (utána sírni kezdtél!); vagy csak a jégtüskét, porhavat repítő szél horzsolta szembogarad? Még rádfonódik a szorongás eukaliptusz-gyökere, irthatatlan, akár a sóbozót; s a téli tengereken lassan feltorlódik a lemondások uszadék- jege: hát minek emlékeznél?
Tervezni már nem tudsz. A jövő homoksivatag. Ne is próbáld belevetíteni magad: köves pusztaság, mit kereshetnél benne hullámtestű álmaiddal? Ha lesz is ragyogás: hematit pírja lesz csak, nem a beteljesülésé. Szárazságtűrő füveké itt hely és jövendő, nem a kékszeműeké.
De ami most van, ott lüktessen pórusaidban, fékezze a passzát- szeleket, állítsa meg az áradó vizet, legyen zátony, áthághatatlan jött-ment hajóknak, tudósoknak: benned sír, benned éled, ők csak tudják - te érzed: szenvedély, Nagy-korallgát. |
|