A levelezéshez hozzátartozó személyeket, vagyis nyilván olyan személyeket szoktunk felkeresni gyakran, akik értenek a gyakori levelezéshez, és akiket szívesen meghívnánk
a csoportos levelezésbe, vagy akár a közösségi levelezésbe!

Nagyon is megbízhatunk abban a társban, akit sokszor látunk levelezni, illetve akit régebben megkedveltünk levelezés közben (méghozzá internetes levelezés közben). Keressünk és találjunk csak nyugodtan (mindenekfelett) kedvelendő levelezőtársat!!!!!

Mindez persze azt is jelentheti, hogy valakikkel nagyon szeretünk levelezgetni (azaz írásban kommunikálni). Ilyenkor nem mindegy, hogy például a szerelmespárunkkal egyáltalán milyen módon szeretünk társalogni (levelezni, vagy pedig személyesen beszélni)!

Viszont igencsak sajnálom, hogy sosem zongorázhatok a különböző intézményekben (például zeneakadémián, az egyik Kultúrházban, vagy esetleg a koncertteremben)! Kár, hogy sosem zenélhetek egyáltalán az egyik városi zongorateremben (és persze
az igazgatók engedélyeivel se)! Pedig szeretném megmutatni
a főigazgatóknak a zongoratehetségemet néha-néha (lehetőleg ingyenesen és akadálymentesen)! Mindezt viszont mindenképp barátilag mondanám Nektek (viccen kívül). Ha én már elkezdenék játszani az igazán hatalmas zongorán (ráadásul sok ember előtt) talán fellépésképp, akkor rendkívül felvidulnék, aztán zenélésben tudnék gyönyörködni sokat, sőt iszonyatosan büszke volnék magamra! Elhiszem, hogy ilyen modern világban belül szinte rengeteg ember nehezen tud létezni zongora nélkül!
A világ nem élhet zongora nélkül; ez viccen kívül így van. Remekül tudnám élvezni a zongorázásokat! Főleg ha már én is nyugodtan zongorázhatnék az egyik koncerten, vagy esetleg
a másik koncerten belül! KÁR, hogy nem lehet jutnom
a hatalmas zongorához, és hogy nem lehet zenélnem legalább
a zongorateremben. Tudom, hogy a zongoraterem is mindenféleképp hivatalos intézménynek számít. Főleg a mindenféle Kultúrház, és a zeneakadémia is. A támogatóbuszosok sem tudnának elszállítani engemet bárhová; hanem kizárólag 
csak a Napközibe (Napraforgó Klubba), sajnos! 
Csak nehogy reménytelenség uralkodjon a világon belül, és netalántán mindennek meglegyen az akadálya! Az emberiség rettentően odavan a zongoráért. Mármint igazán nagy büszkeség lenne az életünkben, ha már minél gyakrabban zongorázhatnánk
a zeneakadémiai igazgatók és/vagy a kultúrházi igazgatók jelenlétében (méghozzá tágas intézményekben belül)! Sajnos még az összes pedagógusom sem tudja megszervezni
a zongorás fellépéseket a Kultúrházakban, valamint
a zeneakadémián belül! Merthogy ilyen helyeken belül ténylegesen és túlságosan drága zongora fekszik, ha jól tudom!

Bárcsak minél több pénzt tudnék keresni a zeneakadémiai zongorázással, és esetleg a kultúrházi zongorázással egyaránt! És persze a pedagógusaim felügyeleténél! Ez lenne
az igazán nagy vágyam! Most már vége a szövegnek.