Paul Celan

Élni

Mert ráléptem az éj
szívére, csillagok
hálójába esett
vergődő rab vagyok.

Kezem is távol él,
mellyel e sort rovom
s mely őriz, mint az ágy
őrzi még hátnyomom.

S keresztre jut e nap
illata is, akár
a most még röpdöső
s megfagyó sok madár.

Fagyottan hull le mind, de mind.

_{/Kányádi Sándor ford./}