Voltak már tűs kristálydiódák, de azok annyira vacakok voltak, hogy teljesítmény elektronikára lényegében alkalmatlanok. Szelén meg rézoxidul egyenirányítók azt hiszem már léteztek, azokkal próbáltak teljesítmény egyenirányítást csinálni. Ezek maximális zárófeszültsége nagyon alacsony, a visszáramuk meg magas, sokat kötöttek sorba ha nagyobb feszültség kellett. Jó nagy belső ellenállásuk volt. Ha itt több 100 voltot akartak előállítani, valószínűleg a vákuumcső lehetett a választás.