Német-lengyel kirándulásunk első állomása a drezdai Hadtörténeti múzeum. Sok éve terveztük, hogy megállunk és megnézzük, mert szinte mindig csak átutaztunk a városon, illetve a mellette vezetett autópályákon Berlin irányába. Ezúttal azonban nem hagytuk ki.

A múzeum közelében egy szovjet II. világháborús (amit ők Nagy Honvédő Háborúnak hívnak) emlékmű közelében parkoltunk.

 

  

A jelenlegi múzeum impozáns épületét I.Vilmos császár idejében emelték 1873-1877 között, az akkori Arzenál (fegyverraktár) főépületeként. Már a XX. század elejétől fogva a Szász hadsereg múzeumaként működött, és a későbbi évtizedekben is megtartotta hadtörténeti, haditechnikai kiállítóhely funkcióját, igazodva az adott korszakokhoz. A múzeum épülete 2004-től kezdve jelentős átalakításon ment keresztül, végül 2011-ben nyílt meg ismét. A nem kis feltűnést keltő hatalmas, ék alakú acélszerkezet szinte kettévágja az épületet. Az ék hegye abba az irányba néz, ahová 1945. február 13-án fényjelzőket dobtak a szövetséges repülőgépek, amit aztán a várost elpusztító bombatámadások követtek...

 

Az épület melletti udvar részen egymással szemben helyezték el a NATO és a VSz hidegháborús haditechnikáit. Ez a tematika a múzeum számos tárlatánál visszaköszön, kifejezően és jól érthetően bemutatva, hogy mindkét oldalon szinte ugyanazon fegyvertípusokkal, harceszközökkel tervezték megvívni a szerencsére ki nem tört háborút. A nyugatiak részéről Gepard1-A2, M109-A3, Marder1-A3. Luchs-A2, Leopard1-A3, PzH-2000, Wiesel-1, Marder-Roland látható a fotókon, míg a keleti oldalt egy-egy BRDM-2, BMP-2, T-72M, BTR-60, BTR-50P reprezentálja.

   

   

  

   

A Libelle osztályú (131/4 projekt) torpedónaszádok 1974-től szolgáltak a keletnémet haditengerészetnél. A múzeumban kiállított 961-es számú példányt 1976-ban állították hadrendbe.

 

MGM-31 Pershing-1A, kétfokozatú, közepes hatótávolságú, szilárd hajtóanyagú hadműveleti rakéta szállító-indító vontatmányon. Az MN-ben is alkalmazott Scud amerikai ”ellenlábasa”.

 

 

A múzeum mögötti hátsó udvaron egy MIM104 Patriot közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta rendszert (MAN indítójárművön) is meg lehet tekinteni.

 

 

A belső térben is sok érdekesség található. Külön egy kis tárlat foglalkozik a Wehrmacht szürreális méretű vasúti ostromágyújával, a Krupp vállalat által gyártott Dora-val. Két példány készült belőle, Gustav Krupp után „hivatalosan Schwerer Gustav-nak (nehéz Gusztáv) nevezték, de a tüzérek által adott Dora név terjedt el inkább. Az 1350 tonnás, 800 mm-es kaliberű szörnyetegek közül csak az egyiket alkalmazták harci helyzetben bizonyítottan, Szevasztopol ostrománál 1942 júniusában. Mindkét ágyút felrobbantották 1945-ben. A középső fotón egy teszt lövedék (eredeti, a hüvely és a lőpor zsák viszont replika), a szétrobbantott löveg egy darabja, valamint egy 4,8 tonnás repesz-romboló lövedék (ennek a hüvely része eredeti). A jobb szélső fotón a város elpusztítását jelképező bomba-csoport függ a múzeum mennyezetéről…

  

   

Az Egyesült Államok által gyártott W79 típusú 203 mm-es tüzérségi nukleáris lövedék gyakorló változata. M110-es önjáró, és M115 vontatható tarackhoz rendszeresítették a ’80-as évek elejétől. A közel 100 kg-os taktikai lövedéknek két változata állt rendelkezésre: az egyik egy állítható hatóerejű, legfeljebb 10 kt-ás töltetet tartalmazó, a másik egy fix hatóerejű 1-2 kt-ás fegyver.

 

A NATO és a VSz szembenállást szimbolizálják az üveg mögött elhelyezett, különböző típusú fegyverrendszereknél alkalmazott rakéták is. A középső fotón az NDK honvédelmi miniszterének, Heinz Hoffmannak katonai díszszemléken használt autója, a Zwickau-ban gyártott Sachsenring P240-es. A jobb oldali képen szereplő csodát szerintem senkinek sem kell bemutatni. :)

  

  

Az NDK-ban állomásozó szovjet haderő főparancsnoksága Berlintől délre, Wünsdorfban települt. A várostábla mellett számos szovjet relikviát is kiállítottak. A jobb szélső tablón az MN bajuszos katonája is ott térdel a VSZ tagországok képviselőinek társaságában.