Külön ironikus, hogy pont az önellentmondásmentesség szempontja szerint élteted itt a pozitivizmust.

Évtizedeken keresztül nagy lelkesen építették az elméletet, hogy megkülönböztessék az érvényes és megalapozott állításokat az értelmetlen vagy önkényes fantáziálástól, és közben észre se vették, hogy már eleve semmi esélyük nem volt a saját filozófiai állításaikat, a pozitivizmus állításait ugyanezen szempontok alapján az előbbi kategóriába belegyömöszölni.

A pozitivizmusnak pont az az önkéntelen filozófiai érdeme, hogy alapos körüljárással sikerült demonstrálnia, hogy ez a fajta gondolkodásmód szükségszerűen önellentmondó. Szükségszerűen saját magát cáfolja. Vagyis logikailag bizonyított tény, hogy nem igaz.