Az a baj veletek, hogy ti rossz emberek vagytok. Az élet helyett az élet sötét oldalán éltek. Nektek akkor csillog a szemetek, ha hajléktalanokról, lakásfoglalókról, melegházasságról, mindenfajta furcsa és deviáns dologról szőhetitek az álmaitokat. Mindeközben szánalmas egoisták vagytok, egyetlen célotok, hogy humánusnak mutatkozzatok, mert kibillent önbecsüléseteknek, nagyra hízott önképeteknek a morális diktátum a fűtőanyaga. Csakhogy vannak ám másfajta emberek is. Olyanok, akik közösségben, családban élnek, akik meg tudják különböztetni a jót és a rosszat, a nemeset és az alantasat, az egészségest és a beteget. Akik nem a belvárosi kuckóból osztják az észt, hanem a józan ész alapján beszélnek és cselekednek.

És ami elég vacak hír nektek, hogy mindez nem bal-és jobboldali kérdés. A fentieket a magyar társadalom hatalmas többsége hajszálpontosan ugyanígy gondolja. Szóval, egy kicsit vegyetek vissza az arcotokból, viselkedjetek illő szerénységgel, súlyarányotokhoz illően. Hiszen ti valószínűleg annyian sem vagytok, mint a 0.4 százalék hajléktalan, társadalmi csoportként tehát a helyeteken kell benneteket kezelni. Nem ti fogjátok megmondani, hogy a többség milyen törvényeket hozzon, hogyan rendezze be az életét. Ez van, ha nem tetszik, keressetek magatoknak egy olyan igazán jó kis beteg, moralizáló közeget, ahol végre otthon érezhetitek magatokat.