Lesznai Anna

 

 

GYÜMÖLCS-CSENDÉLET

 

Fekete selymet gyűr most a körték

Mézszínű teste, tojásdad súlya

S lilaszín fürtök hervatag búja

      Zuhog az árnyból.

 

Sokszemű ablak, homályos ajtó

A fehér napfényt százszínre törték

Lángoló pírral nyalták, gyötörték

      Az öblös tálat.

 

Hátrább ó-kendő pompája hervad,

Bár rajzán rózsa s tulipán bomlik

Most egyre szürkül. Lankadtan omlik

      Nehéz redőbe.

 

Áldott gyümölcsök lomhán hevernek

Meztelen arccal, semmit se rejtve.

Virágok nyílnak mézcseppet ejtve

      Rózsás ajakról.

 

Lehullt ma mind, mi szent kegyes köddel

Fedte a tárgyak kívánatos testét.

Szerelmesként, ki várván a párját

Vágyteli kézzel oldja ruháját

Ma minden forma lehántja leplét

      S fürdik a fényben.

 

 

Köd előttem, köd u-

tánam, 1918 [120.]