Lesznai Anna

 

 

TUDOM, HOGY VAGY

 

Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.

Állok az esőszagú kertközépen

És kinyújtom két áldott, dús karom

Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.

 

Nem kereslek, és mámort nem remélek

Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.

A lombos kertnek minden szála rebben

És elmerül tengernyi tárt szívemben

Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.

 

Az ég boltja csillagfénnyel kevert,

Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,

Szerelmem fáján virágként megülnek

Dalos virágok dús szerelmem fáján

Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.

Nincs fény többé az égi mezők táján,

Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam

Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.

 

Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,

Karom sem más, csak bontott ölelésed,

A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.

Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden

Gazdag tejútja a százkeblű létnek.

 

És utolsónak bévonulok én is –

Hála néked, hogy nem kell lennem nékem

Én édes, áldott, boldog megszűnésem,

Nem kell lennem többé: te vagy.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [58-59.]