Dahl, Roald: A Piroska meg a Farkas


Midőn a gyomra így beszélt:
„Kéne egy jó kis délebéd”,
A Farkas nagymamázni ment.
Jött Nagyi ajtót nyitni bent,
S a rémes fogakra meredt.
A Farkas szólt: „Bemehetek?”.
Szegény Nagymama ijedez:
„Most mindjárt megesz engem ez!”
Hát teljesen igaza lett,
Mivel legott lenyeletett.
Sovány volt s rágós az ebéd,
A Farkas bőg: „Ez nem elég!
Nem is tudnám azt mondani,
Hogy van a gyomromban hami.
Beront a konyhába s vonít:
„Muszáj még falnom valamit!”

Majd vérfagyasztóan kacsint:
„Most itt fogok várni megint,
Amíg a Piroska kisasszony
Megjön, hogy őt is elfogyasszam.”

Most jön a Nagyi-öltözet
(Mert azt ugye nem ette meg).
Kendőt, szoknyát vett fel sután,
Cipellőt húzott, azután
Megfésülte borzas fejét,
S elfoglalá Nagyi helyét.

Bejött Piroska pirosan,
És közölte fórsriftosan:
„De nagy füled van, Nagymama.”
„Hogy jobban halljalak”,
Így a Vad.
„De nagy szemed van, Nagymama”,
Így a Lány.
„Hogy jobban lássalak”,
Így a Vad.
Nézett s mosolygott szélesen.
Gondolta: „Gyermek. Megeszem.
Rágós Nagyi után kijár,
Olyan lesz, mint a kaviár.”

Újfent beszél a zsenge lány:
„Nini, máma a Nagymamán
Milyen szép szőrmebudna van.”

„Nem ér!”, Ordas szól morcosan.
„Azt kellett volna mondanod:
Nagymama, de nagy a FOGAD!
De szófia minden beszéd,
Így is szét foglak rágni! Szét!”

A lány csak néz, mosolya bájol,
S elemózsiáskosarából
Pisztolyt húz ki – célozni tud –,
Piff-paff – és a Farkas kaputt.

Miután pár hét eltele,
Összetalálkoztam vele.
De nini! Nagyot néztem én:
Semmi piroskás a fején!
És mond: „Ugye jól áll nagyon
Farkasbőrszőrmekalapom?”

/ Fordította: Israel Efraim /