Hayne, Paul Hamilton:A gezerigó

Bűvös arany derengés járta át
a forró éjszakát:
a hold a fák felett úgy kelt elő,
mint dús királyi nő,
ki büszke szépségében egyebet
már nem is tehetett,
csak mosolygott önnön bájaira,
melyeket lent sima
kristályos kút és csermely tükrözött.
S amint álmok között
bolyongtam a magányos völgyeken,
mellettem hirtelen
egy tündér láng a hold-zuhatagot
átszelve felcsapott, -
mind feljebb járta tündöklő körét,
s a varázslat toldva még
ezüst trillát trillára zengett.
A fán a rengeteg levél némán fülelt,
míg én magam daltól mámorosan
mentem utána, - s ő csak szállt, szökött,
az égig körözött,
mígnem, mint forrásvíz, mely égbe nyúl,
ragyogva visszahull,
s harmattá porlad, úgy e drága dal
is szétporlott hamar
zengő párává fent az ég honán,
s a szeszélyes szelek
csókja nyomán
a messzeség magányos csendje lett.

/ Fordította: Tellér Gyula /