Nem csak egy-két sort kell felülről lefelé rakni, hanem a négy oldal utoljára megmaradó leghosszabb  csúsztatópályinak helyét, a talajtól egész a csúcsig. De mivel a burkolókövek trapéz keresztmetszetűek, így az alsó lapjuk nagy részt a szélső magkövön áll, csak 10-20 cm-nyit lóg ki elé. Nem kell itt semmit se alátámasztani ideiglenesen, hanem csak e konzolos rész alá betolni az alatta következő sor szintén trapéz keresztmetszetű kövét, miután annak felső lapjából lefaragtak annyit, hogy beférjen. De ez nem sok munka mert ott csak 10-20cm széles.

Szerintem egyébként nem szabad arra törekedni, hogy az egymás felett lévő burkolókövek egymáshoz érjenek, egymásra terheljenek, mert az a piramismag legkisebb süllyedése esetén bajt okozna. Leválna, túlterhelődne megrepedezne a burkolat. Sokkal célszerűbb pár milliméteres réseket dilatációs hagyni közöttük. Szerintem a Cephren piramis mutatja is, hogy valóban nem terheltek egymásra, ami abból látszik, hogy a felső burkolati kövek a helyükön maradtak akkor is, amikor az alsókat lelopkodták. Ha egymásra terheltek volna, akkor ez veszélyes munka lett volna, valószínűleg nagy darabokban elmozdultak, és leomlottak volna.

Egyébként szerintem a burkolókövek külső felületét nagyjából már az elhelyezésükkel egy síkba hozhatták. Mert  egyáltalán nem volt szükséges ragaszkodni hozzá, hogy a hátsó lapjuk illeszkedjen a mögöttük lévő magkövekhez. Közelről jól látható, hogy a magkövek nagyon durván lettek kialakítva, s az egymás mellettiek között olykor sok centiméteres hézagok vannak. Ami láthatóan nem rontotta az építmény állékonyságát. A burkolat felrakásánál is hasonló lehetett az eljárás, s inkább a kövek külső felületeit igyekezhettek egy síkba hozni, hogy aztán kevesebbet kelljen csiszolni.

A piramidont pedig szerintem akkor rakták fel, amikor az utoljára maradó négy csúsztatópálya helyét kezdték felülről lefelé burkolni.

Én se hallottam róla, hogy az íjazás bárhol felmerült volna korábban. Nekem is csak a 13218. hozzászólás írása közben villant be.