Sue Raven: talán..

négyéves voltam akkor; emlékszem
bevittek egy szobába lefektettek
halkan sírtam; a falon szellemek
rajzottak, borzasztó volt nagyon féltem
 
hallottam a szűrődő zajokat
egyszer csak elhalkult a zörej; talán
elaludtam; úgy álomba sírván
fehér párnán, űzve a félsz-árnyakat
 
reggel ébredtem fehér falakon
a napsugár szórakozottan játszott
kerestem valakit; de ott hagyott
 
becsuktam szemem álmodom talán
mégis ott van odakünn, csak nem hallom
de nem, mégiscsak otthagyott árván