A dolog bonyolultabb. Hankiss Elemér mondta még a '90-es években, hogy egyhetes újságokat olvas. Azaz a nov. 4-i napilapot majd 11-én olvassa el, mert akkorra már eltelik annyi idő, hogy könnyebben szétválassza a szenzációhajhász sallangot és a valóban fontos dolgokat. Mivel Hankisst mindig nagyra értékeltem, ez az első pillanatban bornírt ötlet azóta is sokszor megfordul a fejemben. Nagyon jó kis szűrővé vált. És egyre inkább szükségem van rá, hisz a net révén még a valódi és nagyon is valóságos problémákról szóló cikkek, tényadatok is olyan mennyiségben bombázzák az agyunkat-lelkünket, aminek a feldolgozására egyszerűen nem állunk készen. Időnként ezért aztán kisül az agyunk (elkezdünk kórosan szorongani vagy épp durván leegyszerűsíteni - és akkor támad a sötétség). 

Namost ehhez mi kell: az a bizonyos tudatosság, amire a legkevésbé jó maga az eszköz, a net. Merthogy nem fogunk minden hírnek a nyomába eredni, az tuti (bár elvileg megtehetnénk). A tudatosság fő eleme pedig az önkorlátozás.

Hogy tarts rendszeresen netmentes napot, hogy kapcsold offline üzemmódra a telefonodat, hogy vásárolj ismét nyomtatott sajtót, hogy menj el egy könyvtárba.

És hogy legelőször is: számold fel a kurva FB-fiókot és hirdesd büszkén, hogy megtetted, mert az értelmes ember előtt ez az egyetlen út áll.