k_petr Creative Commons License 2018.11.04 0 2 8069

Beszámoló folyt.köv:

 

Az hogy hétfőn a tervezett látnivalók elmaradtak, még hagyján, mert betudtuk a történelmi pillanatnak. Végül is ahogy írják 1966 óta (akkor 194 cm volt) ez az 5. alkalom, hogy ilyen magas volt a víz (!), legutóbb 10 éve,  2008.decemberben. Tehát ez a mostani 156 cm különösen nagynak számított. Az  igazán probléma az volt, hogy másnap emiatt egy csomó minden még zárva maradt, mindenhol takarítottak, szivattyúztak, csomagoltak, helyreállító brigádok tevékenykedtek.  Például a Collegio Armenióban is csak a munkásoktól kaptam felvilágosítást a rácson át, akik csomagolták be a földszinti képeket. A közelmúltban felújított  máltaiak temploma és a kertjük is zárva volt emiatt, de ha már ott voltunk, helyette újra megnéztük volna  a Scuola Schiavonit, de az is zárva volt napokig. Állítólag publikus a Palazzo Capello kertje is ( de be kell kérezkedni, valami műemlékvédelmi hivatal van itt) de most nem engedtek be, mert mentették az értékesebb növényeket vagy legalábbis  ilyesmit értettem. 

 

Azért maradt mit nézni:

A Frari tornyába sajna nem lehetett felmenni, a pénztáros hölgy kikérte magának: "Velencében csak a Campanile és a S.Giorgio Maggiore!", ami nem egészen igaz már, mivel a Rialtónál a Tedeschi "pláza" teteje publikus kilátóterasz. Nem is kellett sokat várni, hamar kijutottunk. Erről a magasságról egészen más a látvány, mint a cca. tripla magas campaniléből: ez a háztetők magassága, igazán jó látképeket lehet fotózni és jól rálátni a nagy kanálisra. Frariban legalább láthattuk most a Pianta faóráját, tényleg kicsi és bámulatosan részletes.

Nagyon tetszett a Scuola Carmini, minden terme fantasztikusan díszített. Földszinten a monokróm festés is nagyon egyedi, állítólag ez ritkaság Velencében. A Gesuatiba is betértünk, többek között a  menyezeti grisaille-ket szemlélgettük, tényleg nagyon domborműnek lehet látni a jól árnyékolt egyszínű barnásszürke festményeket.

Ugyanígy a Chiesa di San Barnaba, a Veronese festményekkel, díszített mennyezettel, lélegzetelállító sekrestyével, szerintem kiemelkedik a velencei templomok közül. A templomhoz csatlakozik derékszögben egy egyetemi épület, (bejárat: Carlo Scarpa!) itt bekérezkedtünk, hogy megnézzük  a kertet (a portás simán beengedett), aminek további haszna volt egy ingyenes  wc használat.

Nagy meglepetés volt a Palazzo Grimani, egyrészt mennyire eldugott a bejárata illetve, hogy alig volt benne egy-két látogató.

A meglepetés itt valójában a terek változatos és egészen egyéni  kiképzése voltak, a lépcsőház, a  menyezetek (pl. a Sala a fogliami: gyakorlatilag csak zöld levelek, mint egy dzsungel felfestve a menyezetre, mintha  egy befuttatott pergola lenne fölöttünk, mindez 1560-as évekből). 

A közelében található a Querini Stampalia palota-múzeum: ezúttal nem a Scarpa által alkotott tereket és a kertet, hanem magát a klasszikus emeleti múzeumot néztük meg, kiváltképpen Gabriel Bella városi eseményeket, látképeket ábrázoló tablói érdekeltek a 18.századból. Döbbenetes hogy milyen kis helyen vannak ez ezek a képek összezsúfolva, cca. 30 kép egymásnak tolva egy normál szobában. A jégen csúszkálós kép egy szűk folyosón, véletlenül majdnem kihagytuk...

A Scuola Grande di Misercordia emeleti tere a második legnagyobb egybefüggő tér a történeti városban ( 21*49.5m alapterület, 12.5m belmagasság, ezer ember fért be) és ennek a hatására voltam kíváncsi, mivel ez jóval egyszerűbb díszítésű, mint a Dózse palota nagyterme. Sajnos az interaktív Canova kiállítás úgy volt berendezve (szinte teljes elsötétítés, "ház a házban" installáció harisnyahálóval és acél rácsos tartókkal), hogy a tér érzékelése emiatt elmaradt. 

 

Utolsó nap újra esett és jött föl a víz, így délelőtt végre eljutottunk még a Dózse Palotába ( kisebb sorban állás volt, és a "skip-the-line" sávot is ugyanúgy megvárakoztatták most, nem volt tkp. semmi előnyük), a végigjárás során  egyre nagyobbá és egyre díszesebbé növő terektől letaglózódtunk: jó sokat elidőztünk a normál jeggyel is, a most terítéken lévő nagy Tintoretto kiállításra  már nem is maradt sem idő, sem befogadóképesség.