Nekem erről a tóbetemetésről egy gyerekkori emlékem jut eszembe. Nem tóval, hanem egy mély kúttal kapcsolatos, de a szituáció hasonló.

Minden évben évben ugyanott nyaraltunk, ahol a kertben, tölgyek árnyékában volt egy nagyon mély, ásott kút. Szerettem belenézni, figyelni, hogy mozog a víz, ha merül a vödör. Azt később anyám mesélte, hogy nagyon aggódott, hogy egyszer bele fogok esni, mire a házinéni azt mondta, hogy ha beleesik, akkor oda való. Nyilván nem estem bele, ahhoz föl kellett mászni a kávára, eszem ágában nem volt.

Sok olyan emlékem van, hogy féltettek, hogy leesem, nem adtak a kezembe dolgokat, mert összetöröm, vagy megsértem magam, és ez mindig nagyon zavart. Teljesen átláttam a veszélyeket, biztos, hogy nem ejtettem volna el a tárgyat, nem vágtam volna el a kezem, és nem estem volna bele semmibe. Egy normális gyereknek elég sok magához esze van.