Banda. Bandának nagyon jók az adottságai, buja növényzet mindenhol, tapintható történelem, egy tengerből kiemelkedő vulkán az ember lába előtt, szuperkedves emberek. Bizonyos dolgokban egy kicsit talán csalódtunk a meglehetősen erős várakozásokhoz képest. Kisgyerekes családként pl. nem találtunk olyan igazán jó szállást, mint tavalyi fantasztikus bungallóink Észak-Sulawesin több helyén is - másnak ez talán egyáltalán nem szempont. Összességében a búvárkodást is jobbnak találtam amott (bár Banda üdítően lényegesen kevésbé szemetes). A gyarmati épületekről sugárzik a történelem, és annyira szép lehetne ez a falu (város?), de többségük elég elhanyagolt állapotban van, a mecset pedig máig romokban. A Benteng Belgica szuper jól néz ki, nemrégiben felújították (belépő jelképes 10k), most folyamatban van a Benteng Nassau felújítása, és úgy hallottuk, a következő a Benteng Belanda lesz Banda Besaron (aztán talán Ai következik.) Kisfiunkat mindenki nagy rajongással fogadta. (Az utolsó varratot a bandai doktor szedte ki a buksijából.)

Szállás. Tapasztalatunk szerint Bandaneirában már nem lehet foglalás nélkül biztosra menni (legalábbis főszezonban és a népszerűbb helyeket illetően), én egy hónappal az utazás előtt már csak néhány napot tudtam foglalni a Baba Lagoonban, és úgy gondoltam, hogy majd ha már ott leszünk, átmegyünk egy másik helyre, de pl. a Cilu Bintangban teljes teltház volt mikor odamentünk. Ugyanakkor több új vendégház is nyílt, amikről szó sincs pl. az LP-ben és máshol. Mi egy ilyenbe költöztünk át végül, a Zahira nevűbe, amit egy régi holland villából alakított át egy indonéz-amerikai pár (akinek az indonéz tagja, Azwar, a Spice Island Café tulajdonosa is). Egy héttel előttünk nyílt, de már ott is éppenhogy találtunk csak szobát. Még jobb is volt a szoba és a kilátás, mint a Baba Lagoonban, bár annak kétségtelen előnye, hogy helyben van a Bluemotion búvárközpont. Mindkettő 300k/éj főszezonban. A szigeten egyébként az egyetlen "igazi" szálloda benyomásom szerint továbbra is a "lepukkantnak" kikiáltott Maulana, ahol ugyan nem szálltunk meg, de egyszer vacsoráztunk - éppen a tulaj család néhány kedves tagjával és mienkhez hasonló korú kisfiukkal - és őrült kiskiutyájukkal. A Maulana igazi patinás hely, Banda premier helyén, a parton, a 600 méteres Gunung Api vulkánnal pont szemben, hatalmas térrel, ahol egy kisgyerek is bőven ki tudja rohangászni magát. El bírom képzelni, hogy még Mick Jagger és Diana hercegnő is jól tudta magát itt érezni anno. (A másik hasonló a Baba Lagoon, de az lényegesen kisebb és szinte kitölti a Bluemotion.) A Cilu Bintang kívülről nagyon jól néz ki, de a Bluemotion német tulaja, Tuta pl. nem volt jó véleménnyel róla, több más vendégházzal ellentétben a honlapjukon se ajánlják. Azt mondta, "nem szocializálódunk velük, mert nem értünk egyet azzal, ahogy a helyiekkel bánnak", de bővebben nem derült ki, ez mit is jelent. A tulaj, Abba Rizal nekem mindenestre egy segítőkész, szimpatikus alaknak tűnt, még ha szállást nem is tudott adni.

Még egy érdekesség, hogy a Baba Lagoon tulaja a Bluemotion-nel összefogva elkezdett építeni egy üdülőt búvárközponttal, azt hiszem kb 10 faházzal, Hatta egy kisebb strandján, nem messze a hosszú strandtól. Ha ez elkészül, azt hiszem ez lesz a bomba szállás Bandán, sőt egész Malukuban, legalábbis az olyanoknak mint mi.

Ezen kívül a Vita vendégház épített néhány víz feletti bunagllót a Gunung Api oldalában, ezeket rajtuk keresztül lehet foglalni, kívülről remekül néztek ki (bár a teraszukról ugye pont nem a vulkánra látni rá, hanem az unalmasabb Bandaneirára...)

Még egy megjegyzés, ma már mindenhol WiFi van, és 24h áram, 3G mobil lefedettség.

Búvárkodás. A nagy név a szigeten a Bluemotion, ami egy ideje átköltözött a Maulana Hotelből a Baba Lagoonba (korábbi Laguna). Itt is igaz, hogy előre kell foglalni, a besétáló vendégeket szinte biztosan sarkon fordítják. Nekik is egy hónappal előre írtam, és már akkor azt válaszolták, hogy már csak 2 búvárnak van hely azon a héten. Ha meg valaki a legnagyobb kényelmet akarja, és a Bluemotionnal akar merülni, plusz a Baba Lagoonban megszállni, költözködés nélkül, akkor érdemes jó előre foglalni, egy német pár azt mondta, ők már áprilisban foglaltak - októberre. Nyíltak más búvárközpontok is a szigeten, pl. a Nutmeg Tree-ben a Baba Lagoon szomszédságában, sokan oda mennek át, miután meglepődve visszapattannak a Bluemotion-től. A Bluemotion honlapja egyébként W.L. honlapja után talán a legjobb információforrás a Banda-szigetekről - és folyamatosan aktualizálják. Emailekre Rafa készségesen válaszol, foglalásokban is segít.

Maga a búvárkodás nekem Bunakenen tavaly jobban bejött (sőt idei utunk során később Kei-en is!), mintha ott sokkal több dolgot lehetett volna látni, még szebb korallra emlékszem, na és felkészültebb vezetőkre, a merülésenkénti kb 20 teknősről nem is szólva (Bandán pl 9 merülés alatt egyet se láttam). Hatta sziget korallja mondjuk nagyon szép volt - és a strandja is. Egyébként előtte nem tudtam, de Bandára mintha minden búvár a pörölycápa miatt menne, és találkoztunk is egy indonéz csoporttal a Nutmeg Tree-ben, akik egy kb 200 egyedből álló rajjal futottak össze, de a búvárok többségének ez nem jön össze. Egy eltökélt német férfi évek óta jár vissza csak a "hammerhai" miatt, de még egyet se látott. Én azzal, hogy láttam 1 darabot (mondjuk egy nagyot), a szerencsések közé sorolhatom magam ebben a tekintetben. A másik "sztár" a színpompás mandarinhal, amiből több száz a Baba Lagoon és a Maulana előtt akár sznorkelezve is megfigyelhető - azt hiszem ez is világszenzáció. (Sőt, a partról is láthatók, még a kisfiunknak is meg tudtuk mutatni!) Egy merülés Bluemotion-nél 500k, 10 merülés után 450k.

Sznorkeling, strandolás, egyéb. Néhány helyen nagyon szép a korall, pl. Hatta körül, és egy másik helyen Banda Besar külső oldalán szirticápát is lehetett látni, nem csak sznorkelezve, hanem még a lehorgonyzott hajóról is a sekély vízben. Így már 2 éves kisfiúnk is látott feketeúszójú szirticápát :) Strandok tekintetében nem túl jó adottságúak a szigetek, de a hatta-i strand nem rossz, és találtunk egy egész jót Pulau Pisang-on is, ami egy kisebb sziget egyetlen faluval Banda Besar csücskénél. (Ai szigetén nem jártunk.) Azwar elvitt minket egy "Spice Island Tour"-ra Banda Besarra, ahol megnéztünk egy kis falut, egy szerecsendió/szegfűszeg/fahéj/kenari ültetvényt, és a Benteng Belandát, ami a jó vezetéssel együtt egy nagyon érdekes túra volt, az itt töltött 8 nap egyik fénypontja. A fél napos túra ára 500k (összesen, nem fejenként), az egész napos sznorkelingé 600k/csónak+ebéd.

Éttermek. Mivel a Baba Lagoonban nincs konyha, így több éttermet is kipróbáltunk Bandaneirán, és végül megállapodtunk a Nutmeg Tree-nél, ahol minden este 19.30-kor a sziget azt hiszem legjobb "all-you-can-eat" vacsoráját szolgálják fel nagyon kedves asszonyok a tengerparton, a vulkánnal szemben, helyi ételekből, grillezett halból. Ára 60k levessel, desszerttel. Ezen a nagy kedvencen kívül (ahol ebédet pl. nem adnak csak vacsorát) nagyon tetszett még a Spice Island Café is.

Közlekedés. Ahogy a Bluemotion honlapja is írja, úgy tűnik a múlté a kiszámíthatatlan közlekedés a Banda-szigetekre. Főszezonban legalábbis a gyorshajó Ambonról heti 2x maximális megbízhatósággal jár. Nekünk oda fele percre pontosan 9-kor indult, vissza 8.45-kor(!). A menetidő kb 6 óra, ami kisgyerekkel nagyon hosszú. A visszaút olyan pontos volt, hogy bőven elértük a Seramra induló du 4 órai hajót is. A hajó ára 410k (ekonomi osztály, de mivel úgyis felül a turista a sokkal kellemesebb dekkre, felesleges a VIP, ami 600k fölött van valamivel). Oda is vissza is láttunk delfineket, beszéltünk olyanokkal, akik bálnát is. A hajón méretéhez képest nagyon kevesen utaznak, a jegyet elég a kikötőben megvenni indulás előtt. A kiszámítható hajó sajnos azzal jár, hogy a népszerűbb szállásokat előre lefoglalják. Egy másik furcsa következmény, hogy mivel a hajó egyik nap megy oda (kedden és szombaton) és másnap jön vissza (szerdán és vasárnap), ezért kedd és szombat este 2x annyi vendég van a szigeten, mint a többi napon. Így aki nem foglal előre, az ritkán tud végig egy helyen megszállni, mi is és mások is össze-vissza költözgettek. A Baba Lagoonból pl a szombaton érkezők miatt szinte mindenkinek ki kellett költöznie, nekünk is, és annak is, aki másnap, vasárnap ment vissza Ambonra. Egy német pár 1 hét alatt 3 különböző helyen lakott Bandaneirán. (Ez lehet, hogy nem mindenkinek gond, de egy kisgyerekes csomgolás legalább fél napos program...)

Főszezonon kívül talán sok minden nem igaz a fentiekből, de egy francia hölgy szerint, aki 2 éve Bandán él, főszezonon kívül élvezhetetlenek a szigetek az esők, viharok, sár miatt. (És pl. a búvárközpontok is bezárnak a viharos és zavaros víz miatt.) A főszezon pedig úgy tudom, igazából csak pár hónapra korlátozódik.

Van egy piros világítótorony Bandaneira csücskében, az öböl bejáratánál. Ha valaki úgy gondolkodik, mint én, hogy milyen jó képet lehetne készíteni annak a tetejéről, az ne menjen el odáig, felesleges, ugyanis nem lehet rá felmászni, az alsó lépcsősort leszerelték :) (Hacsak nem maga az egyébként nagyon érdekes séta miatt.)