https://www.youtube.com/watch?v=-33gykQRks4

"Szófogadó, jó kis tömeg ez", gondolta az asszony - és a fiához fordult.
 - Jól van, hát legyen! Gyere Brájen, mondj nekik valamit!
 - De mama! - szabódott hõsünk.
 - Hagyd már azt a walesi ringyót! - rántott egyet rajta az anyja.
 - De nincs kedvem mami - szólt még vissza Brájen az ablakból, aztán
a hívek felé fordult. - Jó reggelt!...
 - ÁLDÁST! ÁLDÁST!
 - Ne! Figyeljetek kérlek! Kérlek! Egy-két dolgot tisztáznunk kell!
 - BESZÉLJ! HALLJUK MIND A KETTÕT!
 - Nos... - kezdett bele Brájen - mindnyájan tévedtek! Nem kell
követnetek engem! Nektek nem kell követni senkit sem! Nektek önállóan
kell gondolkoznotok! Ti mind egyéniségek vagytok!!!
 - IGEN. MI MIND EGYÉNISÉGEK VAGYUNK! - mondták egyszerre.
 - Ti mind különbözõek vagytok!
 - IGEN, MI MIND KÜLÖNBÖZÕEK VAGYUNK!
 - Én nem! - kiáltotta valaki.
 - Mindent magatoknak kell megoldanotok!
 - IGEN, MAGUNKNAK KELL MEGOLDANUNK MINDENT!
 - Pontosan - dicsérte õket Brájen.
 - FOLYTASD! - kérte a kórus.
 - Nem! Éppen ez a lényeg! Ne hagyjátok, hogy bárki megmondja, mit
csináljatok, különben... juj!
 - Elég volt! - rántotta el a szónokot fülénél fogva a mama.
 - Ó! EZ NEM VOLT EGY PERC!
 - De igen, annyi volt!