"Tudunk zongorázni, de a süketek nem hallják. Tudunk szép tájakat fényképezni, de a vakok nem látják. Tudunk gyönyörködni a virágok illatában, de akiknek nincs orruk nem érzik. Tudunk ízletesen főzni, de akinek érzéketlen az ízlelése annak minden keserű."
Ezek nem jó példák, mert - az "isten-élménnyel" szemben - objektív, ellenőrizhető dolgokra vonatkoznak. A süketek ugyan nem hallják a zongorát, de ha megkérdezik a közönség tagjait, konszenzust tanúsítanak abban, hogy zenét hallottak-e, vagy mennydörgést. A vakok ugyan nem látják a képet, de ha megkérdezik nézőket, konszenzust tanúsítanak abban, hogy tájképet látnak-e, vagy tüdőröntgen felvételt. Az orratlanok (azaz dohányosok) ugyan nem érzik a szagot, de ha megkérdezik a szagolni tudókat, konszenzust tanúsítanak abban, hogy ibolyát szagoltak-e, vagy majomsegget. Az érzéketlen ízlelésűek ugyan nem érzik az ízt, de ha megkérdezik a közönség tagjait, konszenzust tanúsítanak abban, hogy almát kóstoltak-e, vagy erős pistát.
Viszont én hiába is kérdezném az "isten-tudókat", hogy most konszenzusra jutottak-e bármiben. Az nem válasz, hogy "igen, konszenzusra jutottunk: légy jobb ember" - mert ezt Isten nélkül is lehet.
Érted már, miért rossz a példád?