Lendvay Éva

 

 

A NYÁRI REGGEL

 

A pillanat

mikor nemcsak nézel, de látsz is

elkezdesz látni.

 

Látod a nyári reggelt

minden részletét külön

s látod egészben.

 

És hirtelen

arany tornádó ragad a magasba

s felolvadsz a kékben és aranyban.

 

És egy Cé-dúr szimfóniában

melyet egy szeráf

személyesen neked kommponált.

 

Csak ülsz a fűben egy forró kövön

és elborít a fényözön –

Kilenc óra van. Süt a nap.

 

Minden kezdődik. Indul, kel, fakad.

Te is: te, magad.

 

 

Árnyék a falon [68-69.]