Lelkes Miklós

 

 

A LÁTHATÓT

 

A láthatót már százezer alakban

láttam, de csak maradt a Láthatatlan.

 

Az utak vittek, álmodtak, szerettek,

s minden útból az úttalan maradt meg.

 

Annyi igaz szó sírt, s küzdött hiába:

Mindenütt úr a Hazugság Világa.

 

Csillagig szállt a hegedűhúr hangja,

s visszahullt fájni a csillagtalanba.

 

Írom a verset gúnyos földi létnek.

Szívemig érnek égi messzeségek

 

és földi létem vágya még a régi:

a Láthatatlannak szemébe nézni.