Lehoczki Károly

 

 

TÜNDÉRFÉNYBEN

 

Alálobban a bukó nap a nagy, kék fellegeknek,

a völgy fölött az ormok a párahegyekkel

csillámolnak, lebegnek.

 

Így tűz át az arcod túlvilági sugárral

tornyos, gomolygó éveken,

bennük tündöklöm, lebegek, szálló szikla a lángban.

 

Nagycseppű, súlyos eső ered meg.

Omlik rajtam nedve mélabús szemednek.

Sodródva utamon fények, fellegek, ormok,

s tündérarcod kísér, amerre bolyongok.

 

 

(2005)