Leck Gábor

 

 

IMPRESSZIÓ

 

hideg éjben nyugalommá szelídül a bánat

holdfény simogat áporodott szobádban

hallani ahogy Atlasz lapockája nagyokat reccsen

átvedlik hangtalan az őrület s szétfeszíti az emberi testet

szikár kezét ökölbe szorítja a fájdalom

az önzés árnyéka szétömlik világító vágyakon

isten ábrándokkal kecsegteti magát a mennyben

hogy felolvad szívünk a nagy-nagy szeretetben

 

 

Versek a tengerhez és a csillagokhoz [80.]