Leck Gábor

 

 

CSAK ÚGY

 

                álom volt

vagy kényszerképzet

mérsékelt égövi tenger

                szökőhullámán

holtplankton-tenyészet

 

                a partot

soha nem ért vizet

most partra veti

                a dagály

hullámtaréjon hánykolódik

                sóstetem-sirály

 

                ízek

robbannak számban

ízekre tépve

                szófoszlányok

s feledett verslábak

                úsznak

nyelvem alatt

                jelentés

fent – alant

 

                érhálózatom

torkolati lombbá tágul

szívbillentyűm utat nyit

                s csendben

magába zárul

vérkristály-függelék

                a falakon

 

egymásba

nyíló barázdák

esztelen labirintus

égbe hökkenő oszlopok

világba képedő lírikus

szemrehányás-szemrevágyás

 

                van-e

még szellemi egység

ki eleven érvként

nem veszi

                sérvként

s kezében tüzes tollal

ajkán alkotó szóval

                szóval

elindul feltárni

tegnapi sejtelmeket

                bogozatlan

                rejtelmeket

 

ez már az elmúlás

vagy talán átmenet?

 

 

Versek a tengerhez és a

csillagokhoz [66-68.]