Leck Gábor

 

 

NAPNYUGTA

 

őrzik már a nyárfák

a hamvadó nap sugárszerenádját

a folyóvízből is kihűlt már a meleg

szótlan becézem a merengő csendet

mezítláb oson

ciripel a tücsökzene

a szökőkút mellett mélázva

szemembe porlik a tarka vízsugár

permetét szürcsölik a rozsdanyakú fák

ágyát veti hangtalan a fény

a szalánci hegy tetején

s mint tündérszemű képzelet

siklik rám az éj

 

 

Versek a tengerhez és a

csillagokhoz [47-48.]