Zsonát Creative Commons License 2018.10.15 0 0 43931

Lázáry René Sándor

 

 

SZOVÁTAFÜRDŐI EMLÉK

 

Fátyolfelhős az ég: elrebbenő ökörnyál!

Csapong a nyurga nyár... Hány könnyű hő, gyönyör száll,

Süvölt az ősz felé?... Míg fekszem tétován,

Mint súlytalan sugár a Jordán mély taván...

Fátyolfelhős a táj: fénylengető ökörnyál...

Besző a szép idő, a távol sem gyötör már…

Mint fáradt tölgylevél fenyőzöld Medve-tón

Lebegve ringok én, világot megvetőn...

Fátyolfelhős a csönd: magassan ég a nyár még!

Csak úszom czéltalan, magányos néma árnyék...

Testemnek hány öröm, hány szebb halál adós, ó?

S a lét se több... Csupasz... Lelkemre száradó só!

 

 

111 vers a Sóvidékről, Szováta, 1894. szeptember [97-98.]