Lázár Tibor

 

 

ŐSZI ELÉGIA

 

Elmennek megint a madarak,

mert lábukat a hideg csipkézi már,

és elhallgatnak az éjjeli ciripelők is,

s tagadóan rázzák sárga fejüket a fák:

elmúlt a nyár, a kihűlt strandokon

csak a szél a vendég, s néhányan keresik

az egyre jobban fakuló délutánok sűrűjében

a csendet, a csókok tűzmarta nyomát.

Kereslek én is, de mosolyod felitták mohó sugarak,

szemed az égbe költözött,

derekad íve hullámsírba szállt,

nem maradt semmi belőled

csak egy sál, egy sapka, egy kabát.

 

 

A napok arca [17.]