Zsonát Creative Commons License 2018.10.15 0 0 43927

Lázár Tibor

 

 

NYÁRI ZIVATAR

 

A délutáni nap csókolja a szemem,

perzselő aranya szétfolyik testemen,

kaszák hegyén táncol, kévébe hull a fény,

két marokkal szedem, s mezőket gyújtok én.

Emésztő tűz lobog, kocsi nyoma fordul,

lehunyt szemű pipacs szél-szerelmet koldul,

mire észreveszem villant az ég alja,

aki fel sem néz, az csak a dörgést hallja.

Sistereg a felhő, forr a föld alattam,

villám melegéből gyöngyszem-máglyát raktam,

aztán nem esik már, nem hajol a szél sem,

szivárványkör gurul azurkék keréken,

s az ég óceánján, felhő tarajokon

foszló eső-hajból a nap glóriát fon.

 

 

A napok arca [15.]