Lázár Tibor

 

 

TAVASZHÍVÓ

 

Napsugaras tavasz,

lányos melled feszítsd fölénk,

és ölelj magadhoz mindannyiunkat!

Fütyülj madár, s vonj körénk

madárfütty-glóriát, s ne félj, nem untat

senkit e rég hallott bűvös szimfónia.

Táncoljatok apró fény-füzérek,

s lopjatok pírt a télből gyógyult tájra,

hogy áldott anyaként léphessen majd

az élettől terhes ezerszínű nyárba…

 

 

A napok arca [7.]