Konsztandinosz P. Kavafisz
A barbárokra várva
„Mire várunk, tolongva mind a fórumon?"
Hogy végre ma a barbárok betörjenek.
„A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?
Miért nem ülnek törvényt a szenátorok?"
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek.
Mily törvényt hoznának még a szenátorok?
Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek.
„Mért kelt fel császárunk ma ily korán, s miért
ült ki a legfelső városkapu elé
trónjára, koronával, ünnepélyesen?"
Mert várja, hogy a barbárok betörjenek.
S a császár méltóképp készül fogadni fő
emberüket. Külön pergament íratott,
hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és
jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen.
„Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös
hímzett tógában, melyben ünnepen szokás?
Mért díszítik őket ametiszt karkötők
és szikrázó smaragdgyűrűk az ujjukat?
Miért vették ma éppen arany és ezüst
művekkel gazdagon mintázott botjukat?"
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
és a barbárt az ilyesmi elbűvöli.
„Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok,
hogy szóljanak s elmondják, ami lelkükön?"
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
s a barbárokat untatják a szép szavak.
„De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a
felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!)
Mért néptelenednek el utcák és terek,
s mért siet ki-ki otthonába komoran?"
Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el.
S futárok érkeztek a limesek felől,
jelentve, hogy barbárok többé nincsenek.
„S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy . . ."
/Somlyó György ford./
*
Orbán Ottó
A barbárokra várva
„S most – vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?”
Kavafisz-Somlyó
Miért tolongunk itt, a város ócskapiacán,
hol romlott hal és romlott eszme bűzlik?
Mert várjuk a barbárok tankjait.
Miért hajtjuk magunkat, űzzük az ipart?
És miért rohanunk haza nézni a tévét?
Mert várjuk a barbárok tankjait.
Miért ül föl ágyában éjfélkor a nő?
Miért kap a torkához? Miért fuldokol?
S hajnalig forogva a gyűrött lepedőn
miért jajgat álmában? Miért nyöszörög?
Mert várja a barbárok tankjait.
S miért spriccel a jó nép százfelé?
Miért bújik a pincébe s az árkádok alá?
Miért mondja mindenre: „Nekem aztán…”?
És mitől hallgat el? És mitől izzik
szemében a halálos rettegés?
S lőtt sebben fetrengve miért káromkodik?
Mert ezt tanulta és ehhez szokott,
s most várja a barbárok tankjait.
S miért gyújtják föl városunkat hétfelől?
Miért fröcsögnek gyűlölködve szenátoraink?
És miért szaglanak bosszútól szóvirágaik?
Miért kívánják vérrel jóllakatni azt,
akinek nem tudnak kenyeret adni?
Mert tudják, hogy a barbároké a jövő,
s most várják a barbárok tankjait.
Így veszi kezdetét a fényes örömünnep;
van pellengér, vesszőfutás, társastánc, virsli, sör…
S lemegy a nap. Csak tank nem jön sehonnan egy sem.
Csoda-e hát, hogy elfog bennünket a csüggedés?
Miben bízzunk, ha már a tankokban sem bízhatunk?
Csak másnap jön a limesek felől a hír, hogy semmi vész…
Van megoldás. Vannak barbárok. Mi vagyunk azok.
*
Wagner Dezső
A barbárok betörése
Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el.
S futárok érkeztek a limesek felől,
jelentve, hogy barbárok többé nincsenek.
"S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…"
(Kavafisz: A barbárokra várva)
Majd reggel lett, és futárok érkeztek megint
a limesek felől,
s újabb barbár törzs feltűnését jelentik
e marcona fiúk.
Nos, ha úgy tetszett is egy kicsinyég,
hogy nincsenek többé barbárok,
most már bizonyosság:
csak azok a barbárok nincsenek;
úgyhogy bizakodhatunk ismét…
S a tegnapi hajcihő,
az sem tekinthető hiábavalónak,
de nem ám, próba volt,
hogy ma már flottul működjön minden.
Íme a császár el is indult a városkapu felé,
trónjával a hóna alatt, koronával a fején
(méltóképp készül fogadni fő emberüket);
a szenátus tagjai pedig mind a fórumra sietnek.
Ja, és a két konzul is, no meg a prétorok persze,
kik a barbárokat elbűvölendő,
ma is olyan díszekben pompáznak,
hogy a Nap rájuk emelé szalmakalapját…
És nini, már meg is jelent az első barbár
(mögötte a végeláthatatlan had),
s császárunk kezéből, hopp,
kitépi a pergamentekercset,
kultúránk rövid foglalatját;
de csupáncsak arra kíváncsi,
óh, egek! hogy a pergamen miként ég…
Tyhű, mi lesz még itt?!
De hát erre vártunk,
hogy a barbárok betörjenek…
