Kedves Caran! Tudom, hogy amit írsz, azt jó szándékkal teszed, és ezt köszönöm! Én hirtelen elhagytam a medazepamot tavaly, és nagyon traumatikus volt amit átéltem, annyira rosszul voltam, hetekig semmit nem aludtam...ezek után kerültem a frontinra. Nem tudtam, hogy mi történik velem.... Ezek után félek az elhagyástól, szerintem ez nem beteges. A trauma az trauma... Ma reggel 8-tól 17.30-ig dolgoztam, majd háztartás, bevásárlás stb...Nem olvasgatom folyamatosan ezeket a hozzászólásokat, élem az életem. De nem foglalkozni valamivel, ami napi szinten kínoz - és még nálam a neheze hátra van, hiszen csak az adagom felénél tartok - nem könnyű. Hogy lehet elengedni fejben valamit, amikor lefekszel 10-kor, nagy nehezen kb 1 óra alatt elalszol, de 2-kor már fent vagy, és reggelig virrasztasz, közben tele a gyomrod gyomorsavval, marja, rosszul vagy a fáradtságtól, de aludni nem tudsz, és ez így megy hetekig! A legutóbbi csökkentésem után most a 4. hét vége felé tudtam először 6 órát aludni! Ha az idegeid pattanásig feszültek, két számot nem tudsz összeadni, annyira le van állva az agyad, de közben vállalatirányítási rendszert kell beüzemelned, ami komoly koncentrációt igényel, tehát egész nap szenvedsz, hogy engedsz el valamit?  Nagyon jól hangzik a fejben elengedni az egészet dolog, és annak biztosan megy is, aki minden tünet nélkül le tudja rakni a benzót - vannak ilyenek sokan! - de aki nem ilyen szerencsés, annak ez egy nagyon nagy harc és küzdelem, amiben óriási segítség, ha érted, hogy mi zajlik benned, mi történik veled, mert a tudás, a folyamatok megértése könnyebbé teszi az elfogadást, és csökkenti a félelmet.