Laktam olyan városban, ahol de, köteles volt, és ennek a kötelességének maradéktalanul eleget is tett. Nem csak tájékoztatott, de alternatívát is kínált a közlekedőknek, és erről újságban, szórólapokon és az út szélén táblákon jó előre mindenkit értesített, és a terelés működését helyszíni jelenléttel (forgalomirányítók, tájékoztatók) támogatta. Olyat is láttam, hogy ha hidat érintett a lezárás, a gyalogosoknak-kerékpárosoknak ideiglenes átkelőhajót biztosítottak. 

Sajnos mi még nagyon messze vagyunk ettől a világtól, pedig pont erre kellett volna felkészülnünk az elmúlt X évben. Sajnos nálunk az igazi tervezés még nem lehetséges, mert véletlenszerűen omlanak le Kőműves Kelemen-váraink. Egy úttestet elvileg úgy kellene megépíteni, hogy ahhoz harminc éven keresztül ne legyen szükséges hozzányúlni. Nálunk a sebtiben épített utak pár évenként megbomlanak, még ha jól szervezett karbantartás lenne, akkor sem lehetne erőforrással győzni. Ráadásul nálunk az, hogy egy híd döglöttkígyó-e vagy sem, a vezető párt ideológiáitól és megfontolásaitól függ, holott ennek objektív műszaki ismeretnek kellene lennie. Így aztán, hogy minden nap a tegnap leomlott falakat kell újrafalaznunk, nincs lehetőségünk arra, hogy kiépítsük az alternatívákat a szükséges karbantartások idejére.