rabonbán: erőszakoskodókkal, fosztogatókkal bánó
RAB
fn. tt. rab-ot, harm. szr. ~ja. 1) Szoros ért. erőszakkal elfogott, szabadságától megfosztott ember, kit a hatalmaskodó úgy tekint mint árut, nem mint személyt, rabszolga. Rabokkal kereskedni. Rabokat vásárolni. 2) Hadi fogoly, kit az ellenfél hatalmába kerített. A rabokat kiváltani, kicserélni. Rabul az ellenség kezébe jutni. 3) Személy, ki a törvénykezési szabályok szerént börtönben tartatik, vagy már a börtönre el is itéltetett, és ott fogva van. Nehéz vasra itélt rabok. Kibocsátani a rabokat. Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok, a jó isten tudja, mikor szabadulok. (Népd.). Nem mind bűnös aki rab. (Km.). 4) Átv. erkölcsi ért. kinek szabad akaratát holmi szenvedélyek fékezik, ki azt kénytelen tenni, mire bizonyos körülmények szoritják. Vágyak, szenvedélyek, nagyravágyás rabja. Némely úr saját szolgájának rabja. A bűnös az ördögnek rabja. Ha rab (szerelmes) lettél, tűrd békével. (Km.)
E szóban, amennyiben ,rabol' is innét ered, az erőszakos fosztás alapfogalma rejlik, s végső gyökeleme az r hang, mely általában erőt jelent (l. R betü); legközelebbi rokonai a ragad és ránt; hangáttétellel ide sorozható ármány is. Egyezik vele legközelebb a persa rabon (Beregszászi) pehlvi repha, repia (ugyanaz), a szláv nyelvekben: rob (Dankovszky); továbbá gyökökben a latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen, rauben, persa rub-aden, arab rabaa, finn rappaan és riöven (rabolok), raadan és raatelen (ragadok).
Semmi értelme ezt is idegenből eredeztetni, kazár zsidóktól stb.
A rabbi azért jelent tiszteletre méltó férfiút a héberben, mert törvényt tudó, törvényt tanító ember.
Ez egy átvitt értelmezése a fentieknek.
Jó példa ilyen magyarból (ősnyelvből) átvett szó kapcsolt értelmezésére a román "cârpă" szó, ami románul rongyot jelent.
Ez a magyar kerpa (körfa) szó, ami a csángó asszonyok fején van. Erre szokták a fejkendőt fölrakni. (Duma-István András, Csángó mitológia)
A "magyar" nyelvészek és néprajzosok a román szóból vezetik le az eredetét.
Ugyan úgy fordítva ülnek a lovon, mint a "rabbizók".
Még egy román példa Varga Csabától:
A pitinog-chitonog szőlőültetéskor használt bot, melyből alul kiáll egy ág, hogy lábbal nyomva mélyíthessék a lyukat a venyige számára. Lükő Gábor az eszköz rajzát is közli. Nézzük, mi olvasható ki az alábbi háromszögből:
Az alsó sorból világos úgyan, hogy a pitinog = chitonog = bitonág, tehát egy szó ez, háromféle kiejtéssel, de mindhárom "elmosódottsága" miatt a jelentésről nehéz valamit is mondani; Lükő Gábornak sem sikerült. Ám ha a viszonyítás harmadik pontjául tesszük meg azt az eszközt, amelyet megneveztek e szóval, tökéletes bizonyossághoz jutunk. Mint ahogy a kétlábú szék eldől, de a háromlábú áll rendületlen: ez csakis magyar teremtette szó lehet. A rajz egyértelműsíti: a szóban két szó, a bot és az ág szerepel, mi több, a bot helyhatározóval: bot-on, és pontosan boton ág a tárgy is. Így jutunk billegő sejtéstől pontos, körkörös bizonyítékig. Felírhatjuk tehát:
pitinog, chitonog, bitonág, botonág
