Ez a mikrobrandek egyik rákfenéje szerintem.

Relatív kis tőkével ( pár tíz millió ), kis-, modellenként több ezer

alatti darabszámban az óragyártás hatványozottan drága játék.

Ezért sok a 200+ ezres modell, ami Miyotát, Seiko-t kínál beltartalomként.
A részben marketing téveszmékbe ringatott vásárlók pedig ezt nem értékelik.

Pláne, amikor fészbukon, itt-ott reneszánszát éli a használt óra "kereskedelem",
és bejáratott Svájci márkanevek egész jó pár éves modelljeiből kettőt kapni ilyen áron.

A másik, hogy amikor visszakerülnek a használt piacra, brutális értékromlást mutatnak.
Ez pedig az új órát keresőket is riasztja. Mint pl. a Christopher Ward. Jópofa órák,
normális műszaki tartalommal, de használtan vicc áron.