Nem értelek. Kikéred magadnak. Rendben. Nem ismerlek sem téged, sem őt, sem a háttereteket. Teljesen igazad van, jogos felvetés. De miért gond ez, engem talán ismersz?
A hátteremet, a munkámat, stb. esetleg bármit rólam? És mit merészeltem mondani? Hogy sok embernek olyan a hozzáállása, hogy alapból nem ad senkinek semmit, és ezért ütközöm nehézségekbe?
Sajnálom, hogy 3 műszakban dolgozol. Ez tényleg fizikailag és lelkileg is megterhelő. De mit tudsz rólam? És szerinted akik olyan kedvesek, hogy mégis adnak, pedig eredetileg nem is akarnak, szomszéd település postájáról adnak fel pakkot, pedig ahhoz először el kell menni a másik településre, nekik több az idejük? Esetleg kevésbé értékes mint a tiéd? (Elárulom, volt hogy reggel 7:30-kor ott álltam már a Posta előtt, hogy tuti én legyek az első, hogy feladjak egy reggel vágott hajtáskollekciót egy kedves tagtársnak, majd beszálltam a taxiba ami kint várt a Posta előtt és irány a reptér. Épphogy, de belefért.)
Senki sem szeret postázni. Mert ugye a Posta mindig messze van, akkor van nyitva amikor nekünk is dolgozni kell, sokat kell várni. Aztán csomagolni is kell. Hidd el, ezzel mindenki így van. Szükséges rossz része a dolgoknak.
Megértem ha nem adsz, csak annak, akit ismersz. Biztos többször jártál rosszul mint én. Eddig 70-75 postázásom volt oda-vissza. Egyszer nem kaptam meg a cserenövényt. Ez volt az egyetlen rossz tapasztalatom. Idővel megismertem sok postázó társamat, többet megtudtam az életkörülményeikről. Most sokakkal ott tartunk, hogy ingyen és bérmentve cserenövény nélkül is kisegítjük egymást, és ez jó érzés.
De mindegyikükkel úgy kezdtem, hogy nem ismertem őket. Rájuk írtam és kedvesen válaszoltak. Még SOHA SENKITŐL sem kértem INGYEN növényt. Mindig ELŐRE és pontosan fizettem. Ha nem érkezik meg a pénz, el sem kell küldeni a növényt, magyarul nem is járhatsz "rosszul", nem?
Hogy ki ad és ki nem ad, az mindenkinek a saját döntése. Hogy mi a véleménye, az meg a saját joga.