SZERGEJ JESZENYIN
EMLÉKEZEM

 

Emlékezem - ó, ez az emlék! -
dús fürtöd hogy ragyogott;
nehéz volt, s fáj a szivem még,
miért is hagytalak ott!

 

Emlékezem, őszi köd ülte
az estét, nyír susogott,
a nappalok megrövidültek,
de tovább ragyogott le a hold.

 

Szavad még zeng a szivemben:
"Azúrszin időnk tovaszáll,
s felejtesz, kedvesem, engem,
szíved más lányra talál."

 

Ma a nyíló hársfa szagában
az az érzés benneremeg,
amint teleszórtam lágyan
virággal a fürtjeidet.

 

Szívem nem hűlt ki, ma búsan
más lányt szeret - s íme feléd
száll gondolatom szomorúan,
felidéz, mint drága mesét.

 

 

URBÁN ESZTER