Sziasztok,

 

Tapasztalattal rendelkező 2 Waldorf iskolát (költözés miatt váltottunk, amúgy az elsőt ott hagytuk volna) is megjárt szülő vagyok, Waldorf óvodába is járt 2 gyermekem.

 

A Waldorfról nagyon sokféle legenda kering, a tanítók között sem tiszta sok esetben, hogy mit is jelent ez az egész, valami rózsaszín ködfelhő, amiben élnek, ami aztán, ha baj van az iskolában olyan fokú, hogy meg sem tudják oldani, sok esetet láttam, túl sokat is.

 

Megtört szülő, megtört gyerek, egymást utáló osztályközösség. Hiányos tudással rendelkező gyerekek, a szülő meg ott áll, hogy most akkor, hogyan is lesz tovább, ha bármi lesz és nem tudom átvinni az államiba, hoztam egy döntést, amit jónak ítéltem meg, aztán történik egy olyan helyzet, amire nincs felkészülve a család és nem tudnak átjárást biztosítani más oktatási rendszerbe és megrekedt az egész ügy és csak halmozódik a düh.

 

Általánosságban nagyon jó, ami az elméletben le van írva, DE ez a pedagógiai is tanár függő és ne lepődjetek meg, ha nem azt kapjátok "amire befizettetek", jóval függőbb, mint egy állami, amikor kicsik a gyerekek, akkor a tanítóra kb. Istenként néznek, mindent elfogadnak Tőle és azt is elfogadják zokszó nélkül, hogy "hülyék" vagy "alkalmatlanok", majd ha túl laza a tanár, akkor a fejére nőnek és nincs tisztelete.  Ha a tanár tud kompromisszum kész lenni és minden gyermeket meghallgatni, akkor az osztályban felmerülő problémák megoldódnak, ez az esetek 2%-a, a maradék 98%-ban pedig hozzák az állami formáját, vagyis szőnyeg alá söpörve nincs gond.

 

Mielőtt iskolát választotok, mindenképpen érdeklődjetek, hogy ki lesz az osztálytanítótok, mert ha szülőként nem tudtok Vele együtt működni, akkor nem fog működni az egész. 

 

Az osztályok létszáma is változó 8-29 főig bármilyen osztály létszám előfordul. Hozzájárulást kell fizetni, ez havi 20.000 Ft-tól, akár 45.000 Ft is lehet, attól függ, hogy hová iratkoztok be. Mivel állami normatívából élnek Ők is, így nyilván anyagi érdek, hogy minél több gyermek legyen főleg 10.01-gyel, mert ezt a létszámot veszik alapul a finanszírozásnál.

 

Szülőként fel kell dolgoznotok, hogy a gyermeketek 1 osztály végére nem fog tudni folyékonyan olvasni, ha nem köti le, a matematika nagyon nagy hiányossággal bír a Waldorf oktatásban, jóval el vannak maradva az állami oktatástól, 2 nyelvet tanulnak mindenhol, de én nem voltam elájulva a nyelvoktatástól, semmit nem tudnak szó szerint, akkor tett tudásra szert a gyermekem, amikor külön órára járattam, meg táborba vittem, jelzem mi ezért fizettünk, több milliós kiadásnál tartunk, és a gyermekem csak azt tudja, amit mi megtanítottunk itthon neki. Emellett kötnek, horgolnak, fafaragás van, festenek, kertművelés. A legnagyobb élmény az 5. osztályos Olimpia, és ennyi, de az legalább tényleg jó.

 

Azt is fel kell tudnotok dolgozni, hogy a tananyagot tömbösítve tanulják, így például van, hogy 2 hónapig a matekot elő sem veszik, nem kapnak házi feladatot. Reggel beszélgető körrel indul a napjuk a gyerekeknek, de ha az osztálytanító kerüli a problémákat (Nálunk ilyen volt), akkor nem az osztályban lévő helyzetről beszélgetnek, hanem arról, hogy éppen mit csinált az egyik gyerek kiskutyája.

 

Főtanítás van, ahol az adott időszak tananyagát dolgozzák fel, aztán jönnek csak a szakórák. Tízórait és uzsonnát nem kapnak, arról minden szülőnek saját magának kell gondoskodnia, de az ebédpénz így is 12.000 Ft, ezzel is számoljatok.

 

Az osztálytanítód mindig okosabb lesz a saját gyermekedre nézve (hiába ismeri csak 3 hónapja, vagy 2 éve), mint Te és ha gond van, akkor mindenért a szülő a hibás, önkritikát nem tudnak gyakorolni (tisztelet a kivételnek), ha gond van az csak otthonról jöhet, az osztályban minden szép és jó, még akkor is, ha évente 4-5 gyermek rotációban forog az osztályban (jelzem 13 fős osztályról beszélek....)

 

Euritmia nem minden intézményben van, mivel nincs pedagógus, így azt célszerű megkérdeznetek, bothmer szintén, nincs tanár.

 

Informatikai oktatás nincs, így ha gondot okoz elfogadnotok, hogy a mai világban a gyermeketek nem kap informatikai oktatást be se iratkozzatok. Az osztálytanítók sem fogadják el, mi jártunk Logiscoolba, de abba kellett hagynunk, mert az osztálytanító folyamatosan ezzel piszkálta a gyermekemet.

 

A tanárok probléma megoldó képességéről azt hinnénk, hogy sokkal jobb, mint egy állami rendszerben tanító pedagógusé, felejtsétek el, ők is emberből vannak, ugyanúgy elfogultak, ugyanúgy ítélkeznek és ugyanúgy a saját akaratukat erőltetik rá a saját osztályukra, ráadásul még a tananyagban sem haladnak sehová, mert a rendszer nagyon érzékeny pl. SNI-s gyerekekre, így pl. az én gyermekem rendszeresen unatkozott az órán, mert nem kötötte le az oktatás (Ő nem SNI-s), így mással foglalkozott, aztán leszidták, de olyat is csinált a nagyon nagy Waldorfos empátiával bíró pedagógus, hogyha otthon hagyta az atlaszát kiküldte az óráról.

 

A vezetőség probléma kezelése függ a vezetőségtől, ha oda fordultunk, hogy gondunk van, ők konferencia szintjén megoldották, az osztálytanítók ezt kifejezetten személyes sértésnek vették, ha 1,5 éves problémákkal tovább léptünk.

 

Emellett persze ott van még az osztályközösség és a szülői közösség, ami tud elég érdekes helyzeteket okozni, mivel sok esetben alap elvekben voltak nézet eltérések családok között.

 

A szülői estek minimum 2-3 órásak és nem a gyerekekről szólnak, hanem arról, hogy szülőként Ti is megcsináljátok, amit a gyerekek az órán, ha ezzel nem tudsz azonosulni, megint probléma lesz közted és az osztálytanító között.

 

Szülőként Nektek is lesz dolgotok, nem is kevés, ez megint egy újabb konfliktus forrása lehet, ha nem tudsz annyi időt a közösségi életbe beletenni, mint a többiek. Én az elsőbe a szívemet-lelkemet beletettem, teljesen felesleges munka volt, a másodiknál már azt mondtam, hogy köszi csinálja más.

 

Ha egy szóval jellemezhetném ezt az egészet: Káosz! Túlmisztifikált dolog és ne higgyetek el semmit sem, amit a honlapra feltesznek.

 

Én körbe jártam nagyon a témát, még óra látogatást is kértem, és beküldtek az iskola legjobb tanárjához (aki jelzem, nem a mi osztálytanítónk volt), és teljesen lenyűgözött, hogy húúú, de jóóó, igen ez jó lesz.

Aztán ezzel teljesen ellentétes dolgot kaptam és tapasztaltam meg.

 

Szülőként nagyon el tudsz benne fáradni lelkiekben, nagyon meg tud viselni.

 

Főleg az nehéz ügy, hogy eldöntöd, hogy Waldorfosok lesztek, majd rádöbbensz, hogy még sincs jó helyen a gyermeked, remek, de hogyan tovább, nincs átjárás az állami és eközött, mert olyan lemaradásban vannak, hogy szülőként elfogadni és felismerni és kezelni ezt a helyzetet, kell idő, higgyjétek el. Ráadásul még bűntudatod is lesz, hogy vihetted volna máshova, de nem Te ide akartad, mert akkor úgy ítélted meg, hogy jó lesz, aztán jön a valóság, hogy még sem, csak ilyenkor már nincs nagyon visszaút.

 

A tehetséggondozást felejtsétek is el, ilyen itt ebben a rendszerben nem létezik. Alsóban az osztálytanító teljesen szét van esve, örül, ha túl éli a napot, nemhogy még fejlesszen bármit is.

 

Mivel az államival nem tudok azonosulni, más alternatív oktatás nincs környékünkön (Pesten nyilván egyszerűbb a helyzet, de hát Pesten kívül is van élet), így mi az otthon tanulók csoportjába tartozunk és soha többé nem akarok semmilyen Waldorf intézmény közelébe sem menni.

 

De ez nem azt jelenti, hogy a választás előtt állóknak nem lesz megfelelő ez az oktatási módszer, Nekünk nem vált be, több millió forintunk és 5 évünk van benne, hogy most én taníthatom a saját gyermekemet.

 

Remélem tudtam segíteni.

 

Minden jót a döntésetekhez :) én biztosan nem lennék újra Waldorfos család.