Az említett cirill betű, a "ё" kiejtése az oroszban "jo", mint ahogy a félig vicces dalocska is mondja az orosz ábécében: "á, be, ve, ge, de, je, jo..." (leírva: а, б, в, г, д, е, ё). Az orosz nyelvben gyakorlatilag minden magánhangzónak van kemény és lágy párja, a "ё" az "о" lágy párja, és mindig hangsúlyos. A hangsúlytalan kemény magánhangzók ejtése sok esetben azonban eltér a hangsúlyostól, így például az orosz főváros, Москва ejtése (hangsúly hátul). kb. "maszkvá" lenne, de az átírásokban _ezt_ nem veszik figyelembe, különösen az angol átírásoknál, de hagyományosan a magyar is "rosszul" írja. Az orosz-magyar átírásokra az általános szabály viszont egyértelmű: amit lehet, a kiejtés szerint írunk le magyar betűkkel, az orosz nyelv minden hangzója tökéletesen megfeleltethető magyar betűkkel (vagy betűkombinációval), egyedül a kemény i ("ы"), az amit nem igazán tudünk hogyan ejteni: valahol a magyar ü és i hang között van.

Nade hagyjunk az OFF-ot, vissza a témához, mielőtt kiebrudalnak innen! :-)