Egyébként persze nem kell túlzásokba esni, nem olyan fárasztó ez, ahogy írod. A vektorozás elég unalmas a sok hasonló kép miatt, de pl. az editorialt nagyon szeretem, főleg mivel én is azt fotózom főleg. Meg ott kevesebb a contributor, gyakorlatilag mindenkit pontosan ismerünk, így szinte az első képnél tudom, hogy mire számíthatok. Pl. meglátom az első fotón a görög miniszterelnököt, akkor tudom, hogy egy profi görög sajtófotós csomagját kaptam, anélkül, hogy ránéznék a jobb felső sarokban a contributor nevére, és tudom, hogy gyakorlatilag minden kép rendben lesz, mert a srác profi, a fotói élesek, tudja mit kell az editorial captionbe meg a kulcsszavakhoz írni, úgyhogy csak nyomom a 3-asokat meg 4-eseket. Ugyanez a kedvenc brazil sportfotósommal, aki marha jó fotókat ad be százszámra brazil focimeccsekről meg a rioó karneválokról, szinte rájuk se kell nézni, mert az ember tudja, hogy mindegyik jó. Van egy ukrán sportfotós srác is, aki az olimpiákat meg a nagy teniszversenyeket fotózza, öröm nézni őket, minden képe klassz, alig kell foglalkozni velük és csak a legritkább esetben kell valamiért elutasítani. Fordítva is igaz, olyan is van, hogy (elnézést) "na itt van megint ez a szerencsétlen, aki valamikor átautózott Tunézián, és százasával adja be a buszból lőtt életlen képeket, és egyiknél se stimmelnek sem a kulcsszavak, sem az editorial caption-ök". Vektornál sokkal több a contributor, de még így is felismeri az ember a többséget, legalábbis a renfszeresen nagyobb mennyiségben feltöltőket, főleg mivel én sokáig évi egymillió fölötti képet bíráltam el, de még ma is, amikor már jóval kevesebbett csinálok, évi 500 ezer fölöttit bírálok el. A rendszeres feltöltőket az ember az első képről felismeri, és tudja, hogy kell-e figyelni külön valamire, vagy lehet nyomni gyorsan a képeit.