A magyarországi aranymosók nem tálazós aranymosók, és senkinek nincs verseny tálja szerintem, esetleg az én laposom volt hasonló a koncentrikus körökkel, de azt is átalakítottam inkább, mert mások a körülmények. A jó dunai, fa szérke viszont baromira jól működik, mint egy shaker table és a egy Miller table keveréke. Baromi jól lehet sűríteni vele a zagyot.

De alapvetően egy jól beállított, sűrű bordás, gumis padról olyan sűrítmény jön le, hogy nem nagyon van értelme használni.

 

Szóval, szerintem ilyen különítmény, maximum poénból mehetne, de úgy meg minek?! 

Ha egyáltalán lennénk annyian, vállalkozó szelleműek, hogy beszerzünk egy-egy nagyobb verseny tálat és gyakorlunk, akkor meg lehetne valósítani, de a nullához konvergál az esélye.

 

Egy normális találkozót is elég nehéz összehozni itthon, nem hogy egy stílusidegen aranyász versenyen megjelenjünk csapatként.

 

Bár a 4 évvel ezelőtti szigeten rendezett talin sokan mostak, senkitől sem tudom, hogy mennyi fövenyt lapátolt fel, s abból mennyi aranyat sikerült akkor kiposztózni, kigumizni, alakos műanyag lemezezni a parton, az akkori fövenyből.

Egyszerűen ezek az infók (is) elsikkadtak, pedig az átmosott anyagmennyiség/ kihozatal / pad / módszer egy jó mérőszám lett volna, hiszen kvázi közös, adott szakaszon mostunk 50-70 szemes helyen.

 

(Jelzem, jelenleg ez a szakasz a sűrű bozót és egyéb problémák miatt alig megközelíthető. Az áradás nagyon sok fát alámosott, a vihar pedig bedöntött. Tehát az adott szakasz dúsulás szempontjából valószínűleg csak jobb lett-lesz az elkövetkezendő években.)

 

Rengeteg tapasztalatot szereztem, szereztünk páran akikkel tartom a kapcsolatot élőben, telefonon, neten. Természetesen sok kilométer, sok mosás, pad építés, fogófelület tesztelés során.

De például az a 60 körüli embersereg, aki megjelent ott, hogy ki, mit csinál most, ha egyáltalán csinál... nem tudom.

 

Ezek az infók, illetve az egyéb aranyász helyek, és technikák ezért sem lesznek publikusak, mert előbb-utóbb, ahogy a "bibliában" is írják, lemorzsolódnak.

A "partrablók", akiknek a nyomaival lépten-nyomon manapság is találkozni, sem lesznek kitartóak, az is fellángolás (hála az istennek), borzalmasan hagyják a partot és bizonyosan nem éri meg nekik így (sem).

 

Az is tény, hogy többet kell a padra lapátolni, mint régen!!!, többet kell mintázni és utána járni a megfelelő szakaszoknak. Többet kell a saját kárunkon megtanulni!!!, hiszen tanárok úgymond nincsenek. A könyvek, leírások jó alapot adnak, de senki nem visz ki a partra és mutatja meg, hogy: ezt, vagy azt, vagy így, vagy úgy és ezt figyeld, meg azt csináld.

Vannak a legtapasztaltabb mosók, mint János, László, akik évtizedes aranymosói múltjukkal, kitartásukkal majdhogynem a csodálat "tárgyaivá" lettek az évek során, hiszen szinte minden dunai hajós ismeri őket, legalább sziluettjükről. Minden időszakosan felröppenő hírben róluk/ velük beszélgetnek ennek a kihalófélben lévő mesterségnek a miben létéről. 

 

És igen, hiába ismerlek többeteket személyesen, a jelenleg (általam ismert) aktív!! mosók alig két maroknyi "csapata", az utolsó, magyarországi aranymosó "gárda".

 

No, megint kiszaladt pár összefoglaló mondat a billentyűzetemből, bocsánat, ha untattam valakit!